Herfindahl–Hirschman Index (HHI)

A Hirschman-Herfindahl index a piaci koncentráció piaci szereplők részesedésének eloszlását is figyelembe vevő mutatója. Számítása:

ahol si az i. vállalat piaci részesedése

Egy vállalat piaci súlyának mérésére leggyakrabban használt mutató a szóban forgó szereplő piaci részesedése (si). Egy piacot jól jellemez, hogy hány szereplő működik rajta (n). Még többet állapíthatunk meg azonban abból, hogy a piaci részesedések eloszlása mennyire egyenetlen, azaz mennyire koncentrált a piac. Minél kevesebb szereplő rendelkezik egy piacon a piaci részesedés minél nagyobb részével, annál nagyobb a koncentráció. Természetesen a monopol piac testesíti meg a koncentráció maximumát. Nagyon sok szereplő esetén, különösen, ha ezek piaci részesedése kiegyenlített, igen kicsi a koncentráció. Több szereplős piacok is lehetnek azonban koncentráltak, ha a piaci részesedések nagyon egyenlőtlenül oszlanak meg, azaz kevés vállalat nagy piaci részesedéssel bír, míg a többiek kicsivel. Az elemzők számára épp ezért nem az egyedi részesedések érdekesek, hanem sokkal inkább az, hogy milyen a piaci szereplők egymáshoz viszonyított súlya, s milyen módon oszlanak meg a piaci részesedések a versenyző vállalatok között. A részesedések eloszlása azonban nehezen kezelhető és összevethető komplex mutató. A szereplők számára és piaci súlyára vonatkozó információt sűríti, s teszi a különböző szereplő számú és részesedés eloszlású piacokat összehasonlíthatóvá a Hirschman-Herfindahl Index.

Az index eredeti megalkotója Albert O. Hirschman, aki azt az 1945-ös könyvében publikálta,[1] ám néhány évvel később újra felfedezte Orris C. Herfindahl is. A szerzőségét illetően előállt konfúzió megszüntetése érdekében azóta a közgazdasági szakma az indexet HHI néven ismeri.

A HHI a piaci koncentráció legfontosabb mutatója. Az index ereje az egyéb mutatókkal (mint a kettő, négy vagy nyolc legnagyobb vállalat együttes részesedését mérő mutatók – a C2, C4, C8) szemben abban rejlik, hogy egyetlen indexbe sűríti a szereplők számára és részesedésére vonatkozó információt. Segítségével különböző szereplő számú piacok vethetők össze a koncentráció tekintetében. Az index időbeli változása segítségével pedig arról kapunk tájékoztatást, hogy a piacon erősödött vagy csökkent a koncentráció.

A különböző piacok összehasonlítást az teszi érdekessé, hogy az index négyzetgyökének reciproka, vagyis:

, azt a számot adja meg, hogy egyenlő piaci részesedésű vállalatokat feltételezve, hány szereplős piac esetében mérhetnénk ugyanilyen koncentrációt. A piaci szereplők számát adottnak véve mindig az a piacszerkezet a legkevésbé koncentrált, ahol egyenlően oszlanak meg a piaci részesedések. Három piaci szereplő (n=3) esetén például az si=1/3 piaci részesedésnél minimális az index értéke, ami éppen 1/3 (n szereplőre általánosítva mindig 1/n). Ha azonban a részesedések eloszlása mondjuk 2/3, 1/4, 1/12, akkor a HHI értéke 37/72 azaz ~0,519 , ami koncentráltabb piacot jelez, mint amit 2 azonos részesedésű szereplő esetén mérnénk. Kiegyenlített részesedést feltételezve, a HHI mindig magasabb a kisebb szereplőszám esetén. Az index értéke azonos szereplő szám mellett nő, ha a részesedések eloszlása egyenlőtlenebbé válik.

A piaci részesedéseket tört alakban használva az index értéke mindig 0 és 1 közötti szám, az érték növekedése mindig fokozódó koncentrációt jelez, azonban fontos tudni, hogy az értékeket mutató skála nem lineáris! Például három egyenlő részesedésű szereplő esetén a HHI értéke 1/3, kettő esetén 1/2, míg a monopólium esetén 1. Nem mondhatjuk azonban azt, hogy a példában a 2 szereplős piac 1/6-al koncentráltabb, mint a 3 szereplős, vagy a monopólium kétszer olyan koncentrált, mint a kiegyenlített duopólium.

Az index használatánál arra is vigyázni kell, hogy a HHI nem a verseny, hanem a koncentráció mutatója. Igaz ugyan, hogy a piacszerkezet befolyásolhatja a verseny feltételeit, de a verseny mértéke valójában a szereplők tényleges viselkedésének is a függvénye, s nem pusztán a piacszerkezeté. Gyakran megfigyelhető ugyan, hogy a kevés szereplős oligopol piacokon kisebb a verseny aktivitás, vagy magasabb az árrés aránya az árban (lásd Lerner index), mint a sokszereplős piacokon, de nincs olyan determinisztikus összefüggés, aminek alapján egy koncentráltabb piacot egyúttal kevésbé versenyző piacnak is kellene tekintetnünk.

Bár a HHI értéke és a verseny erőssége között nincs elméletileg igazolható determinisztikus kapcsolat, az Egyesült Államok Igazságügy Minisztériuma által 1992-ben kiadott, s ma is általánosan használt Horizontal Merger Guidelines (HMG) megfogalmaz bizonyos küszöbértékeket, amelyeket fúziók engedélyezése során használnak. A fúziós vizsgálat során kiszámítják a fúzió előtti és utáni HHI értéket:[2]

  • • Ha a fúzió utáni HHI 1000 alatti, akkor a piac nem koncentrált, így nem valószínű, hogy a fúzió versenyre érdemi negatív hatással lenne.
  • • 1000 és 1800 közötti fúzió utáni HHI érték esetén már mérsékelten koncentrált piacról van szó. Ha a fúzió hatására több mint 100-al nő a HHI értéke, azt a hatóság már a verseny komoly sérelmének tekinti, s alaposabban megvizsgálja a hatásokat.
  • • Ha a fúzió utáni HHI 1800, az már erősen koncentrált piacot jelez. Ilyen esetben 50 fölötti HHI változás esetén kerül sor érdemi vizsgálatra. 100-at meghaladó HHI változásnál már nagy annak a veszélye, hogy a fúziónak versenycsökkentő hatása lesz.

A fenti elveket, bár nem kötelező jelleggel más országok versenyhatóságai és ágazati szabályozói is alkalmazzák.

  • [1] Albert O. Hirschman, National Power and the Structure of Foreign Trade, 1945.
  • [2] A számításnál nem tizedes tört alakot, hanem a %-os értéket használják. Eszerint a monopólium piaci részesedése 100%, a HHI maximális értéke pedig ebben az esetben 100*100 = 10000. A HHI értéke 0 és 10000 között lehet.