Hipotetikus monopolista teszt – SSNIP teszt

A hipotetikus monopolista teszt (a továbbiakban HMT, más néven SSNIP teszt – Small, Significant Non-transitory Increase in Price) módszertana szerint egy piacot alkot a termékek azon köre egy adott területen, melyen egy monopol termelő vissza tudna élni erőfölényével azáltal, hogy az árat képes lenne nyereséggel tartósan a kompetitív szint fölé emelni.

A HMT koncepciója először 1982-ben jelent meg az amerikai versenyszabályozásban. Azóta egyértelműen igazolódott, hogy a HMT elvi síkon a piacmeghatározás leginkább megfelelő módszere. A piacmeghatározás során alkalmazott egyéb módszerek (pl. árkorrelációs elemzések, vagy a termékjellemzők hasonlóságán alapuló elemzések) távolról sem képesek olyan egyértelmű választ adni a releváns piac határaira, mint egy megfelelő információk alapján korrekten elvégzett HMT.

A HMT alkalmazása a 2003-as uniós keretszabályozás hatályba lépésével, a távközlési iparági szabályozásban is meghatározó szerephez jutott, igaz a gyakorlatban konkrét kvantitatív alkalmazása viszonylag ritka. A HMT elvitathatatlan előnye, hogy még a kvantitatív alkalmazás hiányában is, olyan gondolati keretet határoz meg, amely megköveteli a piacmeghatározás szempontjából jelentőséggel bíró összes tényező (alapvetően a keresleti és kínálati helyettesítés) szisztematikus elemzését, végiggondolását.

A piacmeghatározás igen nagy jelentőségű a szabályozás végeredménye szempontjából. A piac határainak helytelen megállapítása túl-, illetve alulszabályozáshoz vezethet.  A túlzottan tág piacdefiníció esetén a szabályozó a piacelemzés során nem „találja meg” a jelentős piaci erővel rendelkező (JPE) szolgáltatót, míg indokolatlanul szűk piacdefiníció esetén olyan „JPE szolgáltatót” talál, amelynek valójában nincs piaci ereje éppen a tévesen figyelmen kívül hagyott helyettesítő termékek miatt.

A HMT első lépésében a termékek és az értékesítés kiterjedésének egy szűk körére vonatkozóan kell megvizsgálni, hogy ha e termékkört egyetlen termelő állítaná elő (hipotetikus monopolista), akkor profitábilis lenne-e számára 5-10%-kal megemelni az árat. Ha az áremelés profitábilis lenne a vizsgált termékkör az adott földrajzi dimenzióban egy piacot alkot. Az áremelés hatásának vizsgálatakor a következő tényezőket kell figyelembe venni:

  • 1. Az áremelés hatására nő a terméket továbbra is megvásárló fogyasztóktól származó bevétel.
  • 2. Növeli a profitot, hogy az áremelés hatására elvesztett fogyasztók kiszolgálásának elmaradása bizonyos költségek megtakarításával jár.
  • 3. E két tényezővel áll szemben az áremeléssel kiváltott kereslet csökkenéséből adódó bevételveszteség.

Az áremelés hatását a keresletre a „saját árrugalmasság” fejezi ki, ami azt mutatja, hogy 1%-os áremelkedés, hány százalékos keresletváltozást okoz. Mivel ekkor a kereslet rendszerint csökken, a saját árrugalmasság jellemzően negatív. Gyakori hiba, hogy csak bizonyos relációba elszivárgó kereslettel kalkulálnak, azaz csak a kereszt árrugalmasság hatásával számolnak. Ezzel szemben helyesen a saját árrugalmasságot kell figyelembe venni, ami a teljes keresletcsökkenést méri, bármilyen irányba is helyettesítsenek a fogyasztók.

A fenti hatásokat algebrailag a következő képlet írja le:

Ahol:

A HMT csak akkor végezhető el, ha a kiinduló ár versenyárnak tekinthető, ha ez monopol ár akkor a piacmeghatározás torz eredményhez vezet, az úgynevezett celofánhibához.

Amennyiben az első lépésben azt találjuk, hogy az áremelés nem lenne profitábilis, akkor bővíteni kell a vizsgált termékkört, illetve a földrajzi kiterjedést. A hipotetikus áremelés versenykorlátai két tényezőből fakadhatnak:

Keresleti helyettesítés

        . A fogyasztók a magasabb ár miatt visszafogják keresletüket, felszabaduló jövedelmüket másra költik. Amennyiben igényeik nem változnak, a lehetőségek szerint valamely számukra funkcionálisan hasonló termék fogyasztásával váltják ki a megdrágult terméket. A helyettesítés szempontjából a

határfogyasztók

        szerepe a meghatározó.

Kínálati helyettesítés.

      Olyan termékek közt állhat fenn, amelyek előállításához azonos erőforrások (inputok) is szükségesek. Ekkor, ha a vizsgált termék ára megemelkedne, bizonyos termelők erőforrásaikat átcsoportosítva e termék előállítására irányítanák át, s ezzel fogyasztókat csábítanának el a hipotetikus monopolistánktól.

A HMT második lépésében ki kell választani az alaptermék áremelését leginkább korlátozó terméket vagy földrajzi területet (amelynek irányában a legnagyobb kereszt árrugalmasság vagy kínálatai helyettesítés határozható meg) és azzal bővíteni kell a vizsgált piac határait.

A kibővített termékkör (földrajzi kiterjedés) esetén újra el kell végezni az első lépésben leírt hipotetikus áremelés hatásvizsgálatát – addig kell új és új termékeket, földrajzi területet bevonni a hipotetikus monopolista hatókörébe (vizsgált piac határain belülre) míg el nem érünk egy termékkört, amely profitábilisan monopolizálható. Ez lesz a releváns piac.