Határfogyasztó

Határfogyasztóknak nevezzük azokat a fogyasztókat, akik a termékek közti váltás, helyettesítés „határán” állnak; egy áremelés hatására hajlandóak és képesek a reakcióra.

A szabályozási célú piacmeghatározás során a határfogyasztók vizsgálatának kiemelten fontos szerepe van. A piacmeghatározás alapvető módszere a hipotetikus monopolista teszt (SSNIP teszt) központi eleme éppen az, hogy egy áremelkedésre adott határfogyasztói reakció mértéke mekkora. Ha ez elér egy kritikus szintet, akkor a piac határait bővíteni szükséges. Súlyos hiba a piac-meghatározás során az átlagos fogyasztó magatartása alapján döntést hozni, vagy azzal érvelni bizonyos termékek elkülönült piacra helyezése mellett, hogy egyes fogyasztók nem képesek váltani.

A határfogyasztók elegendően nagy száma miatt egy hipotetikus monopolista képtelen lenne visszaélni az erőfölényével azok esetében is, akik egyébként nem helyettesítenék a termékét. Ez azonban csak akkor igaz, ha a monopolista nem tudja árdiszkriminációval elkülöníteni az árérzékeny határfogyasztóit. Árdiszkrimináció esetén ugyanis lehetősége van arra, hogy a határfogyasztóknak alacsony árakat szabjon, míg a többi, a váltani nem tudó, vagy nem akaró fogyasztóival szemben magas árakkal érvényesítse piaci erejét.

A mobil és vezetékes hozzáférés piacainak kapcsán például, nem megfelelő az az érvelés, hogy az említettek azért elkülönülő piacok, mert a mobil többlet funkciókkal rendelkezik, vagy hogy sokan – főleg az idősebbek közül – ragaszkodnak a vezetékes előfizetésükhöz, és nem tekintik a mobilt helyettesítőnek. A jó hozzáállás a problémához, ha azt vizsgáljuk, mekkora az a fogyasztói réteg, amely helyettesítőnek tartja a két szolgáltatást (mert például nem értékeli a mobil többletfunkcióit, azt a vezetékeshez hasonlóan otthon akarná használni, vagy mert nincs emocionális ragaszkodása egyik vagy másik termékhez) és egy áremelkedés esetén váltana is.