Közös jelentős piaci erő (együttes dominancia)

Egy vállalkozás jelentős piaci erővel (JPE) rendelkezőnek tekinthető egy releváns piacon, ha más vállalkozásokkal együttesen képes a versenytársaktól, vevőktől és végső soron a fogyasztóktól számottevő mértékben függetlenül viselkedni. A JPE-nek ez a meghatározása megegyezik a versenyjogban alkalmazott közös dominancia (joint dominance) fogalmával.

Az egyedi JPE-hez hasonlóan a közös JPE megállapítása is előfeltétele a piacelemzési (JPE) módszeren alapuló ex-ante szabályozásnak.[1]

A fogalom a versenyszabályozási alapelvekre épülő 2004-es uniós keretszabályozásban jelent meg először a telekom szabályozás gyakorlatában. Eszerint a vállalatok közösen is erőfölényes helyzetbe kerülhetnek, ha a piac bizonyos jellemzői lehetőséget adnak magatartásuk hallgatólagos koordinációjára.

A közös JPE megállapítása az EU Bizottság iránymutatása[2] szerint (ami a magyar jogszabályokban is megjelenik) alapvetően a piac strukturális jellemzői alapján történik. Nincs kizárva ugyanakkor más magatartási, vagy teljesítménymutatók (pl. árazás, jövedelmezőség, stb.) figyelembevétele sem. Az közös JPE vizsgálati szempontok az iránymutatás szerint a következők:

  • – a piaci koncentráció magas foka és a piaci folyamatok átláthatósága,
  • – a piac érettsége,
  • – stagnáló vagy mérsékelt növekedés a keresleti oldalon,
  • – a kereslet alacsony rugalmassága,
  • – homogén termék,
  • – hasonló vállalati költségszerkezetek,
  • – hasonló piaci részesedések,
  • – a műszaki innováció hiánya, érett technológia,
  • – kapacitástöbblet hiánya,
  • – magas belépési korlátok,
  • – kiegyenlítő vásárlóerő hiánya,
  • – a potenciális verseny hiánya,
  • – különféle informális vagy egyéb kapcsolatok az érintett vállalkozások között,
  • – megtorló mechanizmusok alkalmazásának lehetősége az összehangolt magatartástól eltérő szereplők ellen,
  • – az árverseny hiánya vagy alacsony mértéke.

A közös JPE kialakulásához három fő feltételnek kell egyszerre teljesülnie:[3]

  1. Minden szereplő képes legyen figyelemmel követni a többiek magatartását, s ellenőrizni, hogy a többiek a kialakult közös stratégiának megfelelően viselkednek-e. E feltétel akkor teljesül, ha kevés szereplő van, a piac jól átlátható, a termékek és árak összehasonlíthatók, a kereslet nem változékony (ezt írja le az első 3 kritérium és a homogén termék kritérium). A változékony (akár egy irányban változó, akár ingadozó) kereslet esetén az adott vállalat nem tudja pontosan, hogy a hallgatólagos megállapodásból kiugró szereplő akciójának vagy rajtuk kívülálló piaci folyamatoknak eredményeként változott az általa érzékelt kereslet szintje.
  2. Létezzenek megtorló mechanizmusok. Ha az összejátszó közösség észreveszi, hogy az egyik tag „csal” (árakat csökkent és fogyasztókat csábít el másoktól), akkor képes lehet büntetni azt. Tipikus forma az árverseny indítása, mely természetesen nem csak a büntetni kívánt versenytársat sújtja, de ennek lehetősége önmagában is elriasztó lehet. Az árverseny, mint megtorló mechanizmus elrettentő erejét csökkenti, ha a kereslet növekszik és magasak a szolgáltató-váltási költségek. Ilyenkor hallgatólagos megállapodásból kiugró szereplő meglepetésszerű árcsökkentéssel sok új fogyasztót szerezhet, akiket a szolgáltatóváltási költségek miatt nehezen tudnak visszaszerezni a megtorlásként árversenyt indító vetélytársak.
  3. A jelenlegi vagy jövőbeni versenytársak, fogyasztók ne tudják aláásni a hallgatólagos megegyezést. Ehhez szükségesek a magas belépési korlátok, a hasonló költségszerkezet és az alacsony árrugalmasság. A belépési korlátokat is dinamikus szemlélettel kell értékelni: nem állapítható meg erőfölény olyan belépési korlátokra hivatkozva, melyek a piaci tendenciák tükrében várhatóan 1,5-2 éven belül lebomlanak. Különösen a gyors technológiai fejlődés illetve a gyorsuló keresletbővülés teheti irrelevánssá a jelenlegi belépési korlátokat.

A közös piaci erőfölény a távközlés szabályozási gyakorlatban az eddigiek során ritkán került megállapításra. A 27 tagállam összesen több száz piacelemzésen alapuló határozata közül mindössze néhány esetben épült a szabályozói döntés a közös erőfölény megállapítására.[4]
Linkek:

  1. EC: SMP Guideline
  2. Pápai-Nagy:A jelentős piac erő közgazdasági vonatkozásai, 2004

 

  • [1] A telekom piacok esetén ez az európai és az azt implementáló nemzeti szabályozás alapja, illetve Magyarországon az energia piacok esetében is ezt alkalmazzák.
  • [2]Guidelines on market analysis and the assessment of significant market power under the Community regulatory framework for electronic communications networks and services
  • [3] E feltételek teljesülését vizsgálta az Európai Bizottság a közös erőfölénnyel kapcsolat versenyszabályozási ügyekben: Case No IV/M.190 – Nestlé/Perrier, (OJ L 356, 5.12.1992, p. 1), Gencor/Lonrho, cit., Case No IV/M.1383 – Exxon/Mobil, par. 259, Case No IV/M.1524 – Airtours/First Choice (OJ L 93, 13.4.2000, p. 1), and Case No COMP/M.2499 – Norske Skog/Parenco/Walsum. A feltételeket és a hivatkozott eseteket a Bizottság iránymutatása is tartalmazza.
  • [4] Spanyolország és Málta a 15. piacon Olaszország a 18. piacon.