Piaci erő

A közgazdaságtan szerint a releváns piacon az a vállalat rendelkezik piaci erővel, amely képes az árat hosszabb időn keresztül a versenyzői árszint fölé emelni, úgy hogy az számára profitot eredményezzen.

Tökéletes verseny esetén egyetlen vállalatnak sincs piaci ereje, mivel amint a piaci ár fölé emelné az árat, elvesztené az összes fogyasztóját. A tökéletesen versenyző piacon az árak megegyeznek a határköltséggel.

Gyakran a Lerner indexet használják a piaci erő mutatójaként. A Lerner index: a relatív árrés mértéke, azaz L=(P-MC)/P. Az index azt méri, hogy a vállalat mennyivel képes az árait a határköltség felett meghatározni. A Lerner index gyakorlati alkalmazhatósága a piaci erő indikátoraként nemcsak azért problémás, mert gyakran igen nehéz a határköltség pontos meghatározása, hanem azért is, mert számos iparágban nem lehetséges a határköltségen történő árazás. Tipikusan ez a helyzet a magas fix költség mellett működő iparágakban (pl. telekom, energia, de jellemzően az összes hálózatos iparágban), mivel a határköltséggel egyenlő ár nem fedezi a vállalat összköltségét. Az ilyen iparágakban a Lerner index mindig felfelé torzít, azaz a ténylegesnél jóval nagyobb piaci erőt mér. A Lerner index alternatívája lehet, ha a vállalat megtérülését, vagy profitabilitását vizsgáljuk. Ekkor a normál profit feletti profitabilitás (normál mértéket meghaladó megtérülési ráta) jelezhet piaci erőt.

Vegyük észre, hogy míg a közgazdasági definíció a vállalat árát egy másik árhoz (versenyár, vagy piaci ár) viszonyítja, addig a Lerner index a költségekhez. Ez a méret- és választékgazdaságossággal jellemezhető iparágak esetén túl akkor is problémát okozhat, ha egy a versenytársainál hatékonyabb vállalatról van szó. Ez esetben ugyanis az ár (akár jelentősen is) meghaladhatja a vállalat költségeit – így a Lerner index alapján a vállalatnak van piaci ereje – azonban megfelelő verseny esetén a vállalat nem képes az árát a versenyző (piaci) árszint fölé emelni, anélkül, hogy el ne veszítse fogyasztóit, ami viszont a definíció szerint nem jelent piaci erőt. Ezt a problémát a megtérülés vizsgálata sem képes kiküszöbölni.

A közgazdaságtan szerint ilyen hatékonysági előny (amely alapjául pl. valamilyen innováció szolgálhat) csak korlátozott ideig fordulhat elő, ami megoldja a fenti problémát, ha a Lerner indexet, vagy a megtérülési mutatót hosszabb időtávon vizsgáljuk. A versenyárat meghaladó árnak tehát a piaci erő megállapításához, hosszabb ideig kell fennállnia.

A Lerner index egy teljesítménymutató alapján ítéli meg a piaci erő létét, illetve mértékét, szemben a piaci koncentrációra fókuszáló strukturális megközelítésekkel, mint amilyen a Hirschman-Herfindahl Index (HHI).

Fontos megjegyezni, hogy a közgazdasági értelemben vett piaci erő (ami egy általános jelenség) fogalma nem egyezik meg a szabályozásban alkalmazott jelentős piaci erő fogalommal.