Celofánhiba

A verseny- és ágazati szabályozási célú piacmeghatározás során használt hipotetikus monopolista teszt (HMT / SSNIP) alkalmazásának kritikus pontja a kiinduló ár problémája. Ha az elemzés nem megfelelő kiinduló áron alapul, az súlyosan torzíthatja a piacmeghatározás végeredményét  (ezt egy híres amerikai versenyeset kapcsán celofánhibának is nevezi a szakirodalom. [1] A HMT fő kérdése, hogy profitábilis lenne-e egy monopóliumnak az árat a versenyzői szint felé emelni. Ha egy piacon már eleve a kompetitív szint felettiek az árak, és a szabályozó ezeket veszi alapnak a HMT elvégzése során (ehhez képesti 5-10%-os emelést vizsgál), akkor könnyen azt találhatja, hogy ilyen emelés már nem lehet gazdaságos. Ekkor új termékekkel bővíti a piacot, elfedve a létező versenyproblémákat.

A fenti probléma szélsőséges esete, amikor a piacot egy tényleges monopólium uralja (amilyen a Du Pont is volt a celofán esetében). Ekkor egy monopólium elméletileg éppen addig a pontig fogja emelni az árat, amíg el nem éri a kritikus helyettesítés szintjét (ami felett az áremelés már nem lenne profitábilis). Ha a HMT a tényleges piaci árat veszi alapul, akkor úgy találja, hogy a piac nem lesz önálló, mert ezen e ponton már minden áremelés veszteséges lesz, holott a monopólium már érvényesítette a piaci erejét, s éppen emiatt lenne a szükség a szabályozói beavatkozásra.

A probléma az, hogy a hipotetikus versenyzői árszint meghatározása problémás. Így még ha a hatóság tudatában is van annak, hogy a celofánhiba felléphet, sokszor sajnos nincs lehetőség a gyakorlatban a HMT-ben a kiinduló ár megfelelő korrigálására. Ennek az az oka, hogy egy hipotetikus árszintről történő hipotetikus áremelés hatását sokkal nehezebb megbecsülni, fogyasztói kérdőívben például nem várhatóak ilyen típusú kérdésekre megbízható válaszok, a múltbeli adatokat használó rugalmassági vizsgálatok pedig éppen a monopolárra adott fogyasztói reakciókat fogják mutatni. Ekkor a szabályozónak tudatában kell lennie, hogy a HMT a túl tág piacmeghatározás irányában torzíthat.

Mivel akár a múltbéli árváltozásokból, akár primer adatfelvételből becsült árrugalmasság, illetve helyettesítés a statisztikai hibalehetőségek miatt egy sávot ad meg a kritikus értékre, a HMT celofánhiba miatti szisztematikus torzítása miatt a sáv felső részét érdemes elfogadni (tehát nagyobb árrugalmasságot illetve helyettesítést elvárni a piac bővebb meghatározásához).

  • [1] 1956-ban a celofánt akkor még csak egyedül gyártó Du Pont cég olyan magasan árazta termékét, hogy annak további hipotetikus emelése esetén a fogyasztók már helyettesítették volna más hajlékony csomagolóanyagokkal. A Du Pont sikeresen hitette el a versenyhatósággal, hogy az összes hajlékony csomagolóanyag egyetlen piacon van, melyen a Du Pont részesedése csak 18%. A szakértők többsége azóta is úgy hivatkozik az esetre, mint a HMT hibás elvégzésének egyik archetípusára.